2016.10.25. Indulás Koreába
Mindenki nagyon várta már a mai napot. 11 órakor indulás a reptérre, majd nagy öröm a 3 csapat találkozásakor. A 23 fő készen áll a hosszú útra. Sikeres poggyászfeladások és az első megálló Párizs. Egy kis várakozás a csatlakozásra és indulás is tovább egy hatalmas két szintes repülővel.
2016.10.26. Hosszú az út
Már másnap van, de még mindig repülünk. Vannak többen a csapatban akiknek ez az első repülőútjuk. Jól belevágtak. Ezt azért is írom, mert egy jó kis hullámvasút érzés előzte meg a leszállást, melynek mosdós következményei is lettek. De ezek ellenére szerencsésen földet értünk és mindenki jól van. Papírok, határ átlépése sikeres, de hogy ne legyen olyan egyszerű, kedves pécsi csapattársunk poggyásza nem érkezett meg. Intézkedés az eltűnt poggyászoknál, ahol azt az ígéretet kaptuk, hogy holnap-holnapután elhozzák a Taekwondowonba. A reptér belső részéről kiérve a Taekwondowon munkatársa Kim mester várta a csapatot. Egy 270 km-es buszozás vette kezdetét. Az út felénél megvacsorázott a csapat.
A Taekwondowonba érkezve egy nagyon szívélyes és kedves írásos fogadtatás érte a csapatot.
A szállás elfoglalása után megbeszélés és pihenő.
2016.10.27. A formagyakorlat világbajnokkal edzettünk.
Csütörtökön reggel nyolckor reggeliztünk. Akkor Magyarországon hajnali egy óra volt. A reggeli koreai szokás szerint rizsből, húsféléből, salátából állt – lassan hozzászokunk a mindig csípős ízekhez. Reggeli után a park főépületének edzőtermében fogadott bennünket a hét danos Jin Han- Lee mester, aki szeptemberben nyerte meg Peruban a formagyakorlat világbajnokságot! A csütörtöki edzéseket ő tartotta. Látszott rajta, hogy taekwondo oktatással foglalkozik, saját klubja van egy közeli városban. Az egész csapat sokat tanult a mestertől, aki az aktuális szabályoknak megfelelően vette át velünk a formagyakorlatokat. Este a parkot üzemeltető Taekwondo Fejlesztő Alapítvány Titkára fogadott bennünket ünnepi vacsorára, ahol a szokásos fogásokat halfélékkel, ananásszal egészítették ki. Kellemesen elfáradva várjuk a holnapi napot, amikor küzdelmi edzéseink lesznek.
2016.10.28. A küzdelem napja
Esős és borús reggelre ébredtünk, a körülöttünk lévő hegyeket hatalmas felhők fedték. Kedvünket azonban az időjárás nem befolyásolta, „frissen és kipihenten” indultunk a reggeli után az egész napos küzdőedzésre. Az edzést Sun-jang Lee mester tartotta nekünk. Megtiszteltetés volt tőle tanulni, mivel ő maga is világbajnok volt kategóriájában, így nemcsak a küzdelmi bázist sajátíthattuk el, hanem konkrét versenyszituációkba is beleláthattunk, amelyeket a nap folyamán párosan gyakoroltunk.
Az edzés során elsősorban, a küzdelmi mozgást adta át nekünk, mivel a helyes testtartás és a megfelelő ritmus az alapja a versenyküzdelemnek. A későbbiekben párban célponton, pajzson majd protektoron gyakoroltuk a különböző küzdő gyakorlatokat. Mindeközben még egy megtiszteltetés érte csapatunkat, mert a délutáni edzésünk közben telefonon kereste edzőnket a Koreai-Magyar Nagykövetség kultúráért és sportért felelős diplomatája, aki üdvözletét és jókívánságait küldte nekünk.
A vacsora után Huh mester, aki egész héten a kísérőnk, megmutatta nekünk a 2017-es Taekwondo Világbajnokságnak otthont adó csarnokot. Kezdődött a szabad edzés, ahol mindenki azt gyakorolhatta, amihez kedve volt. Összegezve, azt mondhatjuk, hogy ez egy remek nap volt és abban is biztosak vagyunk, hogy Lee mester úgy átmozgatott minket, hogy holnap reggel, mikor felkelünk, Ő lesz mindenki első gondolata… 😉
2016.10.29. Küzdő edzés a Taekwondowon csapatával
Szokás szerint 10-kor kezdődött az edzés, amely kardio jellegű volt, és szerintünk eddig ez volt a legfárasztóbb, kondíciónk és állóképességünk fejlesztésére szolgált. Ezután következtek a célpontos gyakorlatok, ahol a modern taekwondo világába tekinthettünk be. Ebédkor mindenki megfontoltan és óvatosan evett, mert tudtuk, hogy ebéd után kemény edzés vár ránk.
Sejtésünk beigazolódott a koreaiak nem kíméltek bennünket, végigcsináltuk a saját edzés-programjukat. A koraiak edzőjétől, Son Myeong Hun-tól lehetőséget kaptunk, hogy tanítványaival baráti mérkőzést folytassunk. Előkerültek a védők, protektorok és megkezdődött a küzdelem. Vendéglátóink arra is figyeltek, hogy a két „kis harcosunk” – Levente és Máté korban és testalkatban hasonló ellenfelet kapjanak.
Az esti edzésen mindenki szabadon foglalhatta el magát, majd később rugó versenyt tartottunk. A koreaiak kártyatrükköket mutattak nekünk. Nap végen egy hungarikumot ismertettünk meg velük: a kolbászt. Volt, akinek ízlett és volt, akinek kevésbé.
2016.10.30. Egy univerzális nap Taekwondowon
Ma a reggeliről két kis tekvandókánk hiányzott – „véletlenül” szaunává fűtött szobájukban mély álomba szenderültek. Reggeli után ismét edzésre mentünk – a Muju csapattal „célpontoztunk” – nagyon-nagyon sokat rúgtunk. A koreai mester megint nagyon kemény edzést tartott a nagy csapatnak amit, mindenki érzékel a lábaiban, a karjaiban és szinte mindenhol. Az edzésen ugráltunk egymás hátán (szó szerint) majd, célpontrúgással és pajzsozással folytattuk tovább a kemény edzést.
Sokat lehetett tanulni a fiatal koreai versenyzőktől – technikákat, mozgást. Megmutatták, hogy igazából mi is az elszántság és a taekwondo iránti szeretet. A célpontok letétele után nyújtottunk, majd a közös tiszteletadás után egy kis ajándékkal leptük meg a csapat edzőjét. Arckifejezését látva nagyon örült a kis apróságnak. Egy közös csapatképpel búcsúztunk a koreai sporttársaktól.
Ebéd után a parkban található Nemzeti Taekwondo múzeumot látogattuk meg, ahol áttekintést kaptunk a sportág történelméről.
Bemutatta többek között az olimpiai pillanatokat, eddigi bajnokokat és minden olyan fontos tudnivalót, ami a szíve lelke ennek a sportnak. Majd gyorslépésben, amit inkább futásnak neveznék 🙂 átmentünk a nagy előadó terembe ahol egy bemutatót nézhettünk meg a Taekwondowon bemutató csapatától. Hihetetlen élmény volt. Nemcsak a sportág látványelemeit, technikai látványosságait adták elő, hanem egy teljes történetet fontak köré. Központi szerepet kaptak az érzelmek, szinte egy teljes színházi előadás keretében adták át a sport látványosságait. Olyan apró részletekre is figyelve, hogy a két férfi főhős, akik természetesen egy nő miatt szálltak harcba, kék és piros felsőt viselve szimbolizálták a küzdőtéren használt protektor színeit. Ez után a kis csapatunk lehetőséget kapott, hogy egy közös fotót készítsen a bemutató csapattal és pár lépést elsajátítson a vezetőedzőjüktől.
Ezt követően pillanatok alatt 1614 m magasan találtuk magunkat 😉 … mielőtt elénk tárult volna Korea egyik legmagasabb pontjának csodálatos panorámája még felvonós élményeket gyűjtöttünk. Kis kabinokban vittek fel minket a síparadicsom legmagasabb pontjára – Síszezonban az itteni leejtők fekete pályának felelnek meg. Szerintem a felvonóban senkinek nem volt őszinte a mosolya, de amint kiléptünk és megpillantottuk a hegyeket és a körülöttünk lévő csodálatos természetet, mindent elfeledtetett…
2016.10.31. Utolsó nap a Taekwondowon-ban
A mai nap szerintem és tudtommal a többség szerint is a legjobb volt a Koreában töltött 1 hét alatt. Mint minden reggel ma is elmentünk reggelizni, majd egy rövid szünet után lementünk edzésre. Az edzést Dong-yeong Park mester a Nemzeti Bemutató Válogatott edzője tartotta 6 tanítványa segítségével. Speciális technikákat, egy zenés formagyakorlatot tanítottak.
Az edzés után a csapat egy részével elmentünk megnézni a Taekwondowon részben még épülő területét. Itt találtunk bambuszkertet, szobrokat, edző oszlopokat és felmentünk a szöuli palotáról mintázott meditációs kertbe. Ezután rögtön mentünk vissza az edzésre, ahol még több nehéz, de remek speciális technikát és kombinációkat tanultunk.
Csapatokra osztva összeraktunk egy-egy komplett bemutatót, amit az edzés végén demonstrálni is kellett. Az edzés végeztével közös fotózás kezdődött a mesterekkel, és megköszöntük tanításaikat szóban, és ajándékokkal. A nap utolsó része a vacsora volt. Miután András végzett az evéssel elővette a gitárját és magyar klasszikusokat kezdett el játszani, ami mindenkinek tetszett és amit mindenki élvezett. Mindezek után bepakoltunk, mert holnap Szöulba fogunk látogatni.
2016.11.01. Kirándulás Szöulba
A reggelt már mindenki bepakolt bőrönddel várta. A reggeli után csomagjainkat levittünk szállásunk előterébe. Ezután vezetőnk jelezte, hogy nagyon kell sietnünk, mert vár minket Jung Heon Kim a Taekwondot Népszerűsítő Alapítvány titkára. Ő rövid beszédet tartott, megkérdezte a véleményünket a programról, majd mindenkinek személyesen adott át egy oklevelet és egy apró ajándékot.
Mindenki könnyes búcsút vett a Taekwondowontól – egy életre szóló élmény volt itt edzeni és tanulni. Kilenc óra után indultunk Dél-Korea fővárosába, Szöulba. A körülbelül 4 órás úton egy nagyon kényelmes autóbusszal utaztunk. A fővárosba érve egyből szálláshelyünkre, a huszonhárom emeletes, ötcsillagos Koreana hotelbe buszoztunk. Mindenki le volt nyűgözve a csodálatos előtértől, a szupergyors liftektől, a nagy lakrészektől, és a márványburkolatú fürdőszobáktól.
Szöuli kirándulásunk egy belvárosi étterem meglátogatásával kezdődött, ahol igazi gasztronómiai élményben volt részünk – a legkülönfélébb koreai ízletesebbnél ízletesebb fogásokból válogathattunk közben élvezhettük a városra nyíló panorámát. Ebéd után a királyi palotához sétáltunk, de sajnos kiderült, hogy zárva van és ezért rögtön vásárlásba kezdett a nagy csapat.
A bevásárló utca rengeteg vásárlási lehetőséget kínált számunkra, mindenki vehetett ajándéktárgyakat az otthoniaknak. Vásárlás után elmentünk vacsorázni egy olyan háromemeletes étterembe, ahol közvetlenül a bejárat mellett marhahúst grilleztek. A marhahús mellé más koreai specialitásokat kínáltak. Majd megfagytunk, míg a 20 perces sétával elértük el a szállásunkat.
2016.november 2. Irány haza!
Hazautazásunk napján hat órakor már gyülekeztünk a szálloda előterében – mivel nem volt időnk, a szállodától uzsonnacsomagot kaptunk reggeli helyett. Sötétben buszoztunk ki a hatalmas városból az Incheon Nemzetközi repülőtérre. Kísérőinktől – Kim és Jang mestertől itt búcsúztunk el a későbbi viszontlátás reményében. Az óriási repülőtéren nagy a tisztaság és a rend, a beszállókapunkhoz a reptéri metróval utaztunk.
Kissé megijedtünk, hogy visszafelé egy kis francia géppel utazunk, de a gép csak az oda-úton megismert óriási géphez képest volt kicsi. Az időeltolódás miatt délelőtti indulásunk ellenére már kora délután (13:45-kor) Párizsban voltunk – miközben kicsit több mint 12 órát repültünk! Ez után következett az utazás legnehezebb része, a közel hét órás várakozás a budapesti csatlakozásra – az előző napokon ebben az időben már aludtunk, Koreában ilyenkor éjszaka van.
A várakozást sokan alvással töltötték, ülő helyzetben mulatságosnál mulatságosabb arcot vágva a többiek szórakozására. Két gép ment el a miénk előtt, míg végre megérkezett a pesti járat. Kis késéssel, de szerencsésen hazaérkeztünk, Olívia csomagja után azonban Levi bőröndje is eltűnt, így a bőröndök utazása még nem ért véget…
Nagyon jó volt végre a szeretteinkkel találkozni – az út óriási élmény volt valamennyiünknek!